Büntető ügyek

Védőügyvéd szerepe a büntető eljárásban

A büntető eljárásban csak ügyvéd képviselheti a terheltet, más néven gyanúsítottat, vádlottat. A védő legfőbb feladata – nevéből is kitűnően – a terhelt segítése, jogi tanácsokkal való ellátása, ha pedig fogva van, a vele való kapcsolat tartása. A védő gyakorolja a terhelt jogait, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik. A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. A védő kapcsolatot tart a terhelttel, a büntetés végrehajtási intézet házirendjének megfelelően gyakorlatilag egész nap bármikor meglátogathatja a fogva levő terheltet és telefonon is korlátlanul és ellenőrzés nélkül beszélhet vele.
Az ügyvéd a büntető eljárás során meghatalmazás vagy kirendelés útján járhat el.
Az ügyvédi meghatalmazás:
Védőügyvédet elsősorban maga a terhelt szokott meghatalmazni. Az ügyvéd részére azonban törvény alapján meghatalmazást adhat a törvényes képviselő, illetve nagykorú hozzátartozó is. Amennyiben nem magyar állampolgár a terhelt, úgy az állampolgárság szerinti konzuli képviselő is adhat meghatalmazást az ügyvéd részére a védelem ellátása vonatkozásában.
Az ügyvéd meghatalmazást ott kell benyújtani, ahol ebben az időpontban az eljárás folyik, így a meghatalmazást az adott bírósághoz, ügyészhez, illetve nyomozó hatósághoz kell benyújtani.

A terhelt érdekében több védő is eljárhat. Ilyenkor bármelyikük gyakorolhatja a jelenléti és a jognyilatkozattételi jogot, de az iratokat a vezető védőnek kell kézbesíteni. Vezető védőt a védők egybehangzóan jelölhetnek ki, amíg ilyen nyilatkozat nem születik, az elsőnek meghatalmazott védő a vezető védő.
Amennyiben több terhelt van az eljárásban és ezek érdekei nem állnak ellentétben egymással, úgy ugyanazon ügyvéd is elláthatja a védelmet a több terhelt vonatkozásában.
A büntetőeljárás során egyes esetekben kötelező védőügyvéd részvétele:

Amennyiben a terheltet olyan bűncselekménnyel vádolják, amelyre a törvény ötévi vagy ennél hosszabb szabadságvesztést ír elő, kötelező ügyvéd részvétele az eljárásban.
Szintén kötelező a védőügyvédi védelem, amennyiben a terheltet fogva tartják, a terhelt süket, néma, vak, vagy elmeállapota kóros.
Amennyiben a terhelt a büntetőeljárás lefolytatásának nyelvét nem érti, nem ismeri, vagy más okból nem képes személyesen védekezni, ebben az esetben is kötelező az ügyvéd védelme.
Ha a védelem kötelező, de a terhelt nem hatalmazott meg védőt, a hatóság kirendel számára.

A büntetőeljárás tartama alatt a védőügyvédnek joga van arra, hogy:

a büntető eljárás tárgyáról értesítsék.
a büntető ügynek mind a nyomozati, mind a bírósági szakaszában a jelen legyen, az ügy irataiba betekintsen, belőlük másolatot kérjen és az ügyről felvilágosítást kapjon.
a kihallgatásokon és a tárgyalásokon kérdezhessen, indítványokat és észrevételeket tehessen.
az ügyben védekezéshez való felkészülésre megfelelő időt kapjon, a tárgyaláson felszólalhasson, a terhelttel a tárgyalás rendjének megzavarása nélkül konzultálhasson, jogorvoslati jogával (fellebbezéssel) élhessen a bíróság döntésével szemben.
jogi képviselőként a büntetés-végrehajtási intézetekbe belépési joga van. Az ügyvéd akkor is beléphet a büntetés-végrehajtási intézet területére, amennyiben még nincs a terhelttől meghatalmazása, azonban a meghatalmazás aláíratása a célja a belépésnek. Attól az időponttól kezdve, hogy a védő meghatalmazással rendelkezik, az ügyvéd ellenőrzés nélkül beszélhet védencével.

A büntető eljárás során a védőügyvéd köteles arra, hogy:

biztosítja, hogy a terhelt érdekében a törvényes védekezési eszközök és módok kellő időben felhasználásra kerüljenek.
a terheltet felvilágosítja a törvényes védekezés eszközeiről és tájékoztatja a törvényes jogairól.
a terheltet mentő (felelősséget enyhítő) tényeket felderítését szorgalmazza.

Mikor érdemes ügyvédet fogadni?
Minél előbb, annál jobb. A gyakorlatban a legnagyobb hiba az, ha az ügyfél csak akkor fordul ügyvédhez, ha vallomását már megtette, az ellene szóló bizonyítékok pedig már mind a nyomozó hatóság rendelkezésére állnak, egyszóval, amikor rádöbben, hogy már nagy bajban van. A helyzet ekkor sem biztos, hogy reménytelen, azonban sokkal jobb eredményt lehet elérni akkor, ha a védő már a legelső nyomozati kihallgatás előtt kapcsolatban áll a terhelttel, az ügyet átbeszélték és mindketten felkészülten állnak az ügy előtt.
Hogyan zajlik a büntetőeljárás?
A büntetőeljárás első szakasza a nyomozati szak, amikor a nyomozó hatóság (főszabályként a rendőrség) nyomozást végez az ügyben, kihallgatja a gyanúsítottat, meghallgatja a tanúkat, beszerzi az egyéb bizonyítékokat. Az ügyvéd már ekkor kulcsfontosságú lehet az ügyben, kontrollt gyakorolhat az eljárás felett, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő, stb. A nyomozás befejezésével az ügyész dönt a vádemelésről, amennyiben ez bekövetkezik, akkor kerül bíróság elé az ügy. A bíróság az, aki tárgyalás keretében dönt a terhelt büntetőjogi felelősségéről, ennek megállapítása esetén pedig büntetés kiszabásáról. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ekkor jogorvoslati szakba kerül az ügy és a másodfokú bíróságra vár a jogerős (főszabályként tehát végső) ítélet meghozatala.

Büntető ügyek: védőügyvéd, büntetőeljárás, meghatalmazás, kirendelés, gyanúsított, vádlott

A terhelt jogai és kötelezettségei a büntetőeljárásban

A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

A terhelt jogosult arra, hogy :

a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
jogorvoslattal éljen,
a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult a büntető eljárás során:

a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
a hozzátartozójával vagy – az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján – más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.

A terhelt köteles a büntető eljárás során:

a szabályszerű idézésre megjelenni.
az eljárás rendjét betartani és az eljárási cselekményeket eltűrni.
a lakcímének vagy a tartózkodási helyének a megváltozását három napon belül bejelenteni az eljáró hatóságnak.

A terhelt vallomása:
A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.
A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetőleg rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.
Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomás tételét megtagadta, a terhelthez további kérdések nem intézhetők, és a terhelt a többi terhelttel, illetőleg a tanúkkal nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételének megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell.
A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezt követően kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. A terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.

Büntető ügyek: eljárás, bűncselekmény, gyanúsított, vádlott, elítélt, előzetes letartóztatás, ügyvéd, vallomás

A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás

Az büntetőeljárás során fiatalkorúnak kell tekintetni a terheltet, ha a bűncselekmény elkövetése idején a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Ha a terhelt az elbírálás idejére felnőtté válik, de az elkövetéskor még fiatalkorú volt: a fiatalkorúak elleni eljárás szabályait kell alkalmazni.
Ha ugyanazon terhelt ellen felnőttkorban és fiatalkorban elkövetett bűncselekményeket bírálnak el: a rendes büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni.
Ha a társtettesek között fiatalkorú és felnőtt is van: “csonka” fiatalkorúak elleni eljárásról kell beszélni. Ilyenkor csak a fiatalkorúra nézve kell a speciális szabályokat betartani, a felnőttekre vonatkozóan nem.
A fiatalkorúak elleni eljárásban mindenkor kötelező a védőügyvéd részvétele.
A fiatalkorú törvényes képviselőjének (szülő, nagyszülő, gyám) is jelen kell lennie az eljárás során.
Ha a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el vagy érdekei ellentétesek vagy a jogainak gyakorlásában akadályoztatva van vagy éppen nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselő, a fiatalkorú részére a hatóság eseti gondnokot rendel ki.

A fiatalkorúak elleni eljárásban kötelező az alábbi bizonyítási eszközöket beszerezni:

a fiatalkorú életkorának közokirattal történő bizonyítása.
a pártfogó felügyelő által készített környezettanulmányt, mely tartalmazza a fiatalkorúról a közoktatásiról szóló törvény felhatalmazása alapján az intézmény által nyilvántartott és kezelt adatokat, vagy a munkahely által adott tájékoztatást. A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó felügyelő a rendőrség közreműködését igénybe veheti.

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések és intézkedések:

A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályai a kényszerintézkedésekkel (előzetes letartóztatás elrendelésének feltételei szigorúbbak), a javítóintézeti neveléssel és az anyagi jellegű szankciókkal kapcsolatban tartalmaznak eltérést a rendes eljáráshoz képest.
A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.
Büntetést akkor kell kiszabni vele szemben, ha az intézkedés alkalmazása nem célravezető.
Szabadságelvonással járó intézkedést (javítóintézeti nevelést) alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.
Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor a 16. életévét betöltötte.
Fiatalkorú pénzbüntetéssel csak akkor sújtható, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van.
Fiatalkorúval szemben próbára bocsájtásnak bármely bűncselekmény esetén helye van.

Büntető ügyek: fiatalkorú, büntetés, idézés, kihallgatás, törvényes képviselő, pártfogó, próbára bocsájtás

Büntetőjog főbb területeivel foglalkozom

A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények
Vagyon elleni bűncselekmények: (pl. lopás, csalás, sikkasztás, rablás, önbíráskodás, zsarolás, kifosztás, rongálás, hitelsértés, orgazdaság… stb.)
Közrend elleni bűncselekmények: (pl. garázdaság, rendbontás, rémhírterjesztés, közokirat hamisítás, közokirattal vagy magánokirattal való visszaélés…stb.)
Házasság, család, ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények: (pl. kiskorú veszélyeztetése, tartás elmulasztása, erőszakos közösülés, megrontás, tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, kerítés…stb.)
Közlekedési bűncselekmények: (közlekedési baleset, ittas vezetés, közúti veszélyeztetés, cserbenhagyás…stb.)
Élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények: (pl. súlyos/ életveszélyt okozó testi sértés, foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés, segítségnyújtás elmulasztása, kényszerítés, emberrablás, zaklatás, rágalmazás, becsületsértés…stb.)
Igazságszolgáltatás elleni és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények: (hamis vád, hamis tanúzás, hatóság félrevezetése, bűnpártolás, vesztegetés…stb.)

Büntető ügyek: igazságszolgáltatás, bírság, törvény, bíróság, ügyész, nyomozó, büntető ügy, közmunka, pénzbüntetés