Büntető ügyek

Védőügyvéd szerepe a büntető eljárásban

A büntető eljárásban csak ügyvéd képviselheti a terheltet, más néven gyanúsítottat, vádlottat. A védő legfőbb feladata – nevéből is kitűnően – a terhelt segítése, jogi tanácsokkal való ellátása, ha pedig fogva van, a vele való kapcsolat tartása. A védő gyakorolja a terhelt jogait, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik. A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. A védő kapcsolatot tart a terhelttel, a büntetés végrehajtási intézet házirendjének megfelelően gyakorlatilag egész nap bármikor meglátogathatja a fogva levő terheltet és telefonon is korlátlanul és ellenőrzés nélkül beszélhet vele.
Az ügyvéd a büntető eljárás során meghatalmazás vagy kirendelés útján járhat el.
Az ügyvédi meghatalmazás:
Védőügyvédet elsősorban maga a terhelt szokott meghatalmazni. Az ügyvéd részére azonban törvény alapján meghatalmazást adhat a törvényes képviselő, illetve nagykorú hozzátartozó is. Amennyiben nem magyar állampolgár a terhelt, úgy az állampolgárság szerinti konzuli képviselő is adhat meghatalmazást az ügyvéd részére a védelem ellátása vonatkozásában.
Az ügyvéd meghatalmazást ott kell benyújtani, ahol ebben az időpontban az eljárás folyik, így a meghatalmazást az adott bírósághoz, ügyészhez, illetve nyomozó hatósághoz kell benyújtani.

A terhelt érdekében több védő is eljárhat. Ilyenkor bármelyikük gyakorolhatja a jelenléti és a jognyilatkozattételi jogot, de az iratokat a vezető védőnek kell kézbesíteni. Vezető védőt a védők egybehangzóan jelölhetnek ki, amíg ilyen nyilatkozat nem születik, az elsőnek meghatalmazott védő a vezető védő.
Amennyiben több terhelt van az eljárásban és ezek érdekei nem állnak ellentétben egymással, úgy ugyanazon ügyvéd is elláthatja a védelmet a több terhelt vonatkozásában.
A büntetőeljárás során egyes esetekben kötelező védőügyvéd részvétele:

  • Amennyiben a terheltet olyan bűncselekménnyel vádolják, amelyre a törvény ötévi vagy ennél hosszabb szabadságvesztést ír elő, kötelező ügyvéd részvétele az eljárásban.
  • Szintén kötelező a védőügyvédi védelem, amennyiben a terheltet fogva tartják, a terhelt süket, néma, vak, vagy elmeállapota kóros.
  • Amennyiben a terhelt a büntetőeljárás lefolytatásának nyelvét nem érti, nem ismeri, vagy más okból nem képes személyesen védekezni, ebben az esetben is kötelező az ügyvéd védelme.
  • Ha a védelem kötelező, de a terhelt nem hatalmazott meg védőt, a hatóság kirendel számára.

A büntetőeljárás tartama alatt a védőügyvédnek joga van arra, hogy:

  • a büntető eljárás tárgyáról értesítsék.
  • a büntető ügynek mind a nyomozati, mind a bírósági szakaszában a jelen legyen, az ügy irataiba betekintsen, belőlük másolatot kérjen és az ügyről felvilágosítást kapjon.
  • a kihallgatásokon és a tárgyalásokon kérdezhessen, indítványokat és észrevételeket tehessen.
  • az ügyben védekezéshez való felkészülésre megfelelő időt kapjon, a tárgyaláson felszólalhasson, a terhelttel a tárgyalás rendjének megzavarása nélkül konzultálhasson, jogorvoslati jogával (fellebbezéssel) élhessen a bíróság döntésével szemben.
  • jogi képviselőként a büntetés-végrehajtási intézetekbe belépési joga van. Az ügyvéd akkor is beléphet a büntetés-végrehajtási intézet területére, amennyiben még nincs a terhelttől meghatalmazása, azonban a meghatalmazás aláíratása a célja a belépésnek. Attól az időponttól kezdve, hogy a védő meghatalmazással rendelkezik, az ügyvéd ellenőrzés nélkül beszélhet védencével.

A büntető eljárás során a védőügyvéd köteles arra, hogy:

  • biztosítja, hogy a terhelt érdekében a törvényes védekezési eszközök és módok kellő időben felhasználásra kerüljenek.
  • a terheltet felvilágosítja a törvényes védekezés eszközeiről és tájékoztatja a törvényes jogairól.
  • a terheltet mentő (felelősséget enyhítő) tényeket felderítését szorgalmazza.

Mikor érdemes ügyvédet fogadni?
Minél előbb, annál jobb. A gyakorlatban a legnagyobb hiba az, ha az ügyfél csak akkor fordul ügyvédhez, ha vallomását már megtette, az ellene szóló bizonyítékok pedig már mind a nyomozó hatóság rendelkezésére állnak, egyszóval, amikor rádöbben, hogy már nagy bajban van. A helyzet ekkor sem biztos, hogy reménytelen, azonban sokkal jobb eredményt lehet elérni akkor, ha a védő már a legelső nyomozati kihallgatás előtt kapcsolatban áll a terhelttel, az ügyet átbeszélték és mindketten felkészülten állnak az ügy előtt.
Hogyan zajlik a büntetőeljárás?
A büntetőeljárás első szakasza a nyomozati szak, amikor a nyomozó hatóság (főszabályként a rendőrség) nyomozást végez az ügyben, kihallgatja a gyanúsítottat, meghallgatja a tanúkat, beszerzi az egyéb bizonyítékokat. Az ügyvéd már ekkor kulcsfontosságú lehet az ügyben, kontrollt gyakorolhat az eljárás felett, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő, stb. A nyomozás befejezésével az ügyész dönt a vádemelésről, amennyiben ez bekövetkezik, akkor kerül bíróság elé az ügy. A bíróság az, aki tárgyalás keretében dönt a terhelt büntetőjogi felelősségéről, ennek megállapítása esetén pedig büntetés kiszabásáról. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ekkor jogorvoslati szakba kerül az ügy és a másodfokú bíróságra vár a jogerős (főszabályként tehát végső) ítélet meghozatala.

Büntető ügyek: védőügyvéd, büntetőeljárás, meghatalmazás, kirendelés, gyanúsított, vádlott

A terhelt jogai és kötelezettségei a büntetőeljárásban

A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

A terhelt jogosult arra, hogy :

  • a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
  • az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
  • megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
  • a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
  • jogorvoslattal éljen,
  • a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult a büntető eljárás során:

  • a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,
  • a hozzátartozójával vagy – az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján – más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.

A terhelt köteles a büntető eljárás során:

  • a szabályszerű idézésre megjelenni.
  • az eljárás rendjét betartani és az eljárási cselekményeket eltűrni.
  • a lakcímének vagy a tartózkodási helyének a megváltozását három napon belül bejelenteni az eljáró hatóságnak.

A terhelt vallomása:
A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.
A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetőleg rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.
Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomás tételét megtagadta, a terhelthez további kérdések nem intézhetők, és a terhelt a többi terhelttel, illetőleg a tanúkkal nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételének megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell.
A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezt követően kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. A terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.

Büntető ügyek: eljárás, bűncselekmény, gyanúsított, vádlott, elítélt, előzetes letartóztatás, ügyvéd, vallomás

A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás

  • Az büntetőeljárás során fiatalkorúnak kell tekintetni a terheltet, ha a bűncselekmény elkövetése idején a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Ha a terhelt az elbírálás idejére felnőtté válik, de az elkövetéskor még fiatalkorú volt: a fiatalkorúak elleni eljárás szabályait kell alkalmazni.
  • Ha ugyanazon terhelt ellen felnőttkorban és fiatalkorban elkövetett bűncselekményeket bírálnak el: a rendes büntetőeljárás szabályait kell alkalmazni.
  • Ha a társtettesek között fiatalkorú és felnőtt is van: “csonka” fiatalkorúak elleni eljárásról kell beszélni. Ilyenkor csak a fiatalkorúra nézve kell a speciális szabályokat betartani, a felnőttekre vonatkozóan nem.
    A fiatalkorúak elleni eljárásban mindenkor kötelező a védőügyvéd részvétele.
  • A fiatalkorú törvényes képviselőjének (szülő, nagyszülő, gyám) is jelen kell lennie az eljárás során.
  • Ha a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el vagy érdekei ellentétesek vagy a jogainak gyakorlásában akadályoztatva van vagy éppen nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselő, a fiatalkorú részére a hatóság eseti gondnokot rendel ki.

A fiatalkorúak elleni eljárásban kötelező az alábbi bizonyítási eszközöket beszerezni:

  • a fiatalkorú életkorának közokirattal történő bizonyítása.
  • a pártfogó felügyelő által készített környezettanulmányt, mely tartalmazza a fiatalkorúról a közoktatásiról szóló törvény felhatalmazása alapján az intézmény által nyilvántartott és kezelt adatokat, vagy a munkahely által adott tájékoztatást. A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó felügyelő a rendőrség közreműködését igénybe veheti.

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések és intézkedések:

  • A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás szabályai a kényszerintézkedésekkel (előzetes letartóztatás elrendelésének feltételei szigorúbbak), a javítóintézeti neveléssel és az anyagi jellegű szankciókkal kapcsolatban tartalmaznak eltérést a rendes eljáráshoz képest.
  • A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.
  • Büntetést akkor kell kiszabni vele szemben, ha az intézkedés alkalmazása nem célravezető.
  • Szabadságelvonással járó intézkedést (javítóintézeti nevelést) alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.
  • Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor a 16. életévét betöltötte.
  • Fiatalkorú pénzbüntetéssel csak akkor sújtható, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van.
  • Fiatalkorúval szemben próbára bocsájtásnak bármely bűncselekmény esetén helye van.
Büntető ügyek: fiatalkorú, büntetés, idézés, kihallgatás, törvényes képviselő, pártfogó, próbára bocsájtás

Büntetőjog főbb területeivel foglalkozom

  • A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények
  • Vagyon elleni bűncselekmények: (pl. lopás, csalás, sikkasztás, rablás, önbíráskodás, zsarolás, kifosztás, rongálás, hitelsértés, orgazdaság… stb.)
  • Közrend elleni bűncselekmények: (pl. garázdaság, rendbontás, rémhírterjesztés, közokirat hamisítás, közokirattal vagy magánokirattal való visszaélés…stb.)
  • Házasság, család, ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények: (pl. kiskorú veszélyeztetése, tartás elmulasztása, erőszakos közösülés, megrontás, tiltott pornográf felvétellel való visszaélés, kerítés…stb.)
  • Közlekedési bűncselekmények: (közlekedési baleset, ittas vezetés, közúti veszélyeztetés, cserbenhagyás…stb.)
  • Élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények: (pl. súlyos/ életveszélyt okozó testi sértés, foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés, segítségnyújtás elmulasztása, kényszerítés, emberrablás, zaklatás, rágalmazás, becsületsértés…stb.)
  • Igazságszolgáltatás elleni és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények: (hamis vád, hamis tanúzás, hatóság félrevezetése, bűnpártolás, vesztegetés…stb.)
Büntető ügyek: igazságszolgáltatás, bírság, törvény, bíróság, ügyész, nyomozó, büntető ügy, közmunka, pénzbüntetés

 
 
  • Dr. Hermann Ivett Annamária
    közlekedési szakjogász, ügyvéd
  • 1065 Budapest,
    Nagymező utca 28.